Vakfolt - szabályos gömbhéj alakban elhelyezkedő terület a Karlynok csillagrendszere körül. Ennek a területnek a különlegessége, hogy semmiféle kommunikáció nem érkezett még vissza a vakfolton belülről a Kahlindonra. Hosszú éveken keresztül azt gondolták, hogy egyszerűen a távolság akkora, hogy emiatt megszűnik a kommunikáció. A Kék Levél kilövése előtt 14 évvel érkezett az első jel a szülőbolygóra a Vakfolton kívülről, ez volt az első űrszonda, mely elérte a Vakfolt túlsó határát (NE 1360). A jelenséget a mai napig nem sikerült megmagyarázniuk a tudósoknak.
Jos csipogást hallott. A távolból jött a hang. Gondolataiban épp egy mezőn járt. Újabb csipogás. Ismerős volt neki ez a hang, de nem tudta, hogy honnan. Körbenézett. Egy emelkedőn állt, körben mindent zöld fű borított. Domb domb után, ameddig a szem ellát. Honnan jött vajon ez az ismerős csipogás? Fülelni kezdett. A hang megint megismétlődött. Jos kinyitotta a szemét. A kabinjában feküdt a földön, összekuporodva. "Igen!" - mondta szinte rutinszerűen. "Végre, Jos, már azt hittük valami bajod esett!" - hallotta Takh ismerős hangját - "Elérkeztünk az utolsó kommunikációs pontra, gyere fel a hídra, kérlek!" - majd egy rövid pittyenés jelezte, hogy a belső kommunikációs csatorna bezárult. Tehát álmodta.. Felkelt, összeszedte magát, arcának széléről letörölte saját nyálát, majd elindult, hogy megmosakodjon. "Az utolsó kommunikációs pont.." - gondolta magában - ez az utolsó lehetőség, hogy élő képben beszélhessen a szülőbolygóval. Innentől kezdve egy jódarabig nem tudnak majd üzenetet küldeni. Ennek okát ők maguk sem tudták. Már régesrég kitalálták a szubtér kommunikációt, aminek jóval nagyobbak voltak a határai.. De az összes eddigi hajó, melyet erre küldtek ennél a pontnál távolabbról nem küldött automata kommunikációs üzeneteket.
Jos hamar elkészült, kilépett kabinjából, majd a hídra sietett. A hídra érve Takh és Aekh biccentéssel üdvözölte. A többiek úgy tűnik most a kabinjukban pihentek.
"Elküldtem őket lazítani" - mondta Takh szinte megválaszolva kimondatlan kérdését.
A képernyő jobb felén már ott állt a Makh hegyi űrkikötő vezetősége.
- Üdvözletem, Jos, elnézést, hogy felébresztettük.
- Semmi probléma Rurn, ez az utolsó lehetőségünk egy jó ideig kommunikálni, örülök, hogy láthatlak. Hosszú út áll még előttünk.
- Így van, Jos, mi is örülünk. Két hét múlva remélem újra egy darabban lesztek, mikor újra jelentkeztek! - mondta viccesen.
- Én is remélem!
- Azt hiszem mi már mindent megbeszéltünk Aekh-kel, jó szerencsét, és kitartást!
- Köszönöm! Jó szerencsét!
A kommunikációs csatorna bezárult, a csoport helyén most újra a csillagokat lehetett látni.
Jos beleborzongott, hogy két hétig be lesz zárva egy dobozba, teljesen elzárva a külvilágtól. Beült székébe, és szemeivel végigfutotta a képernyőn megjelenő adatokat. Reménykedni kezdett, hogy mikor beérnek a vakfoltba, csak kommunikációs nehézségeik lesznek.. Még senki nem küldött vissza adatot a vakfolton belülről, csak a szerencséjükben bízhatott.
- Megszakadt a kommunikáció. - jelentette Aekh - Mintha valaki kihúzta volna a csatlakozókat..
- Rendben. - Jelezte némi hidegséggel Jos, hogy megértette.
Pár pillanat múlva a képernyő nagy részéről eltűnt az összes adat. Csak a belső mérések adatai maradtak a kijelzőn..