Félelem

Félők - Jól ismert betegség a Karlynok közt. A beteg képzeletében ismétlődően vad dolgok, veszélyek jelennek meg, melyek veszélyeztetik az ő életüket. Néhány esetben a páciensek humanoid támadókról számolnak be, melyek többnyire nem Karlynok. Ez az egyetlen regisztrált betegség, melyről a mai napig nem tudják a tudósok, hogy milyen úton terjed. A tudományosan meg nem erősített szóbeszéd szerint telepátia útján, de eddig semmilyen bizonyítékot nem találtak, ami ezt alátámasztaná. Az összes esetben, ha egy Karlynról kiderül, hogy Félelembetegségeben szenved,  azonnal elzárják őket, mert legtöbbjük kárt okoz társaiban, és már 2 feljegyzett esetben is követtek el gyilkosságot betegek.

Ahogy a bolygó gravitációs mezejét elhagyták, Josnak volt ideje egy pillantást vetnie a kijelző bal alsó sarkában elhelyezkedő képre, mely a saját szülőbolygóját mutatta. A kék-zöld gömb most egy kicsit másnak tűnt, mint ahogy a régebbi felvételeken kinézett. Lehet csak azért, mert ez volt az első hosszútávú űrutazása - gondolta. Ahogy körbenézett, látta a  hajó Másodjának és Harmadjának arcait. Mindketten a kijelzőt bámulták, figyelték a számításokat és a hajó visszajelzéseit. Nem tűntek annyira izgatottnak, mint ahogy Jos érezte magát, de úgy gondolta, hogy egyszerűen csak túl elfoglaltak lehetnek a munkájukkal.
Fél óra utazás után végre úgy érezte, hogy egy picit lazíthat. Egész idő alatt mindösszesen 2 figyelmeztetést látott a kijelzőn, mindkettő egy-egy eszköz működési hőmérsékletéről panaszkodott, de semmi komoly. Végre volt egy kis ideje jobban megfigyelni a kijelzőn a szövegek mögött elterülő csillagokat - gyönyörűnek érezte őket. Két perccel ezelőtt már olyan távol volt otthonától, mint még azelőtt sohasem.
- Ugrási távolságban vagyunk, - mondta Takh - elkezdhetnénk az ugrást, Első!
- Hajtsd végre akkor! - mondta Jos.
Takh megérintett egy pár pontot a képernyőn - Megkezdtük az úszást. - Jelentette be.
Jos boldog volt, hogy Takh lett a hajó Harmadikja. Hosszú évek óta ismerték egymást, és úgy érezte hogy ő áll a legközelebb hozzá. Jos felállt üléséből, majd kimért léptekkel megindult az ajtó felé. - Rád hagyom a hidat, Második! - majd kilépett az ajtón a folyosóra. Amint elhagyta a hidat, enyhe reszketés fogta el. Gyorsan megindult kabinja felé, kinyitotta az ajtót, majd amint beért, megérintette az ajtó mellett található érzékelőt, mire az ajtó azonnal becsukódott. Nekidőlt az ajtóval szemben levő falnak. Hirtelen agyát elöntötte egy érzés, és egy gondolat. Egy furcsa kinézetű szerzet képe jelent meg előtte. Ahogy látta közeledni, furcsa, hangos és ijesztő hangot hallott az irányából. A lény majdnem elérte őt, mire Jos öntudatlanul rántotta fel karjait a feje fölé...