Kilövés

Amakyr - a Kahlindon bolygó körül keringő holdak egyike. A holdra az NE szerinti VI. században kezdtek el betelepülni a Karlynok. Légköre, és a tavai körül elterülő oázisai teszik lakhatóvá. Élővilága megközelítőleg félmilliós lakosságot lát el élelemmel. Legutolsó számítások szerint a jelenlegi populáció meghaladja a 14 milliót, ami miatt a hold gyakori ellátmányra szorul az anyabolygótól. A legtöbb embert a környezet különlegessége vonzza ide, annak ellenére, hogy minden sokkal drágább, és az élet itt sokkal nehezebb.

Egy újabb hűvös este - gondolta magában. Úgy érezte, hogy ez az éjszaka valamiért nagyon különleges - talán a hegyvonulat túloldaláról átsejlő villámok, és a közelgő vihar éreztette így vele. Villanások fényei tükröződtek a Makhli hegység fölött elterülő felhőkön, ahogy sétált hazafele szeretett feleségéhez.
Egy kisebb ívű kanyar és egy bucka után vibráló fényeket pillantott meg a közeli űrkikötő felől, ami a Makh lábánál terült el. Ez biztos egy újabb 80 napos ellátmány lesz az Amakyr-ra. Rögtön el is merült gondolataiba. Sosem értette azokat az embereket akik azon a kis poros, piszkos és túlzsúfolt holdon akartak élni. Úgy gondolta Ő sosem tudna másik helyen élni, pláne nem egy másik bolygón vagy holdon.
Tovább folytatva útját zúgó hangot hallott a kikötő felől, melyet a hegyekről visszaverődő visszhangok tovább erősítették. Újabb pillantást vetett az űrkikötőre. Mintha a vibráló fények valami izgalomba jöttek volna, sokkal intenzívebben ragyogtak mint pár momentummal azelőtt. Megállt egy pillanatra, és bámulni kezdett. Tetszett neki a sok kis apró fény játéka - olyasmi, mint amikor a csillagok ragyognak és remegnek a forró éjszakán. Folytatva útját hazafele azt kezdte el számolgatni, hogy mennyi ember lehet a kikötőben most.. A fénypöttyök alapján a fél város ott lehet.. Ah - hessegette el gondolatait, sosem szerette a tömeget. Amíg azon agyalt, hogy mennyire nem szereti az űrhajózás körüli felhajtást, a zúgó hang felerősödött. Egy furcsa, ámbár már ismerős hang hallatszott - a hajó motorjait beindították. Pár lépéssel később az út balra kanyarodott, innentől kezdve nem látta tovább az űrkikötőt. Nagyon fáradt volt a munka után, gondolatai visszatértek az alap gondolataihoz. "Hazaút" - "tömegek" - "kedvesem" - "ellátóhajó" - "Amakyr.."
A hajó motorjai teljesen beindultak és még hallotta a földtől elemelkedő hajó hangját.  A fák kék levelei közt még látta a hajó lila fénypontját egy pár pillanatra, ahogy az útnak indult a világűr felé.
"Még egy ellátóhajó.." - gondolta végül, majd ráfordult az útra, melynek végén saját otthona várta.

Tévedett. Nem figyelt a hírekre mostanában - de az is lehet, hogy egyszerűen csak kiment a fejéből - ez volt az első Karlyn vezette bolygóközi űrhajó, melynek végállomása nem az Amakyr, hanem a legközelebbi csillagrendszer, a Gakhilon D.